Thy Catafalque

vas vagyok én is
Az eső, az eső
Az vigyen el mégis

A valóban nincs varázs
Nincs más, csak sorvadás
De fuss tovább, még tovább
Fuss a vággyal

Évek törnek a csenddel
Szilánkok vagyok én is
Az eső, az eső
Vigyen el innen mégis
Álom, álom az élet
Szarvas vagyok én is
Az eső, az eső
Az vigyen el mégis

2. Köszöntsd a hajnalt

Vérem, virágom
Napszín kalászom
Termő világom
Égre kiáltom
Hogy jönne mégis
Hogy lenne mégis
Serkenne magból
Önnön magamból

Önnön magamból
Serkenne magból
Hogy lenne mégis
Hogy jönne mégis
Égre kiáltom
Termő világom
Napszín kalászom
Vérem, virágom

Csak jönne mégis
Csak lenne mégis
Köszöntsd a hajnalt
Köszöntöm én is

4. Az energiamegmaradás törvénye

Egy zárt rendszer energiája állandó marad
Energiát sem teremteni, sem megsemmisíteni nem lehet
Formája változó, mennyisége állandó

Ami vagyok, holnap nem lesz
És az sem, ami te vagy
Nézd messzebbről, de hiába
Nem láthatod az áramló energiát
Hisz magad is része vagy
A felfoghatatlan, végtelen folyamatnak
De az anyag nélküled is folytatja útját
A végső semmi felé

Pihenj

5. Móló

Barna éj ez a világ, rozsdaszínű
Ágbogak közt suhan ezüst sarló
Lámpás lomha hajóknak, ha tenger az ég
Megáll egy csillag a borostyánzöld óceánban
Megfordul és visszapillant rád

Őz lettél, bársony a szemed
Imbolygó fákban zörög az ősz
Futsz vakon fekete mélybe
Fekete csöndbe, zuhog az éj

Őz lettél, avar a szíved
Imbolygó fákban kacag az ősz

6. A kupolaváros titka

Megfojt ez a város
Eltemet!
Itt kell élnünk
Nem kapok levegőt!
El kell innen mennünk
Nem tudsz elmenni
Hogyne tudnék?
Te itt akarsz elpusztulni?

Minden út ide vezet vissza
Akárhová indulsz, a kupolavárosba fogsz megérkezni
A vonatok, az autóutak, a repülőgépek mind ide tartanak
Itt születtél és itt fogsz meghalni velem együtt, és abban a pillanatban eltűnik majd a város is, mintha sosem létezett volna Mintha mi sem léteztünk volna soha

8. Piros-sárga

"Ismételd el a magnó után a következő érdekes versikét!"

Jöjj el újra
Utoljára
Nyári kertem
Piros-sárga

Féktelenség
Ahogy élek
Jeltelenség
Ahol tartok

Eljön újra
Utoljára
Régi kertben
Piros-sárga

9. Vadak (Az átváltozás rítusai)

Hajszolt vadak utolsó napjai
Álomkútba zuhanó testek
Nincs már semmi, nem volt, nem lesz
Álomkútba zuhanó világom

Az átváltozás rítusai

Térül, fordul
Épül, bolydul
Hangyák visznek
Fűszálváros

Régi holdak
Vagy már újak
Szemem tükrén
Szétgurulnak

Testetlenség
Testetlenség
Hajszolt vadak utolsó napjai
Álomkútba zuhanó testek
Nincs már semmi, nem volt, nem lesz
Álomkútba zuhanó világom
Futni falevél erein
Csigaház falain
Felfal a mindenség
Felfal a világűr

10. Zúzmara

Nézd, aranyszínű árnyakon át hogy hullik
Mind elmerülő parázs levél piroslik
Már, holnapután magában jár a lélek
Úgy kanyarog és táncol és száll körötted
Hosszú sálad, mint a levél
Piros sálad, mint a levél

Kék csillag forog szobám falán, ha alszol
Míg jajgat kinn a hontalan éj, barangol
Megy, fordul körbe mind, aki él a Földdel
Úgy talál ránk az őszi homály, a reggel
Zúzmarát rejt szíved alá
Zúzmarát rejt szívem alá